Tanármobilitás az Atlanti-óceán gyöngyszemén

Március közepén elindult iskolánk újabb tanármobilitása, az első mobilitást a portugáliai ’Pedagogical Innovation Centre’ szervezte ’Azores Sustainability, Environmental Education and Outdoor Learning’ témában.

Egy hosszú repülőutat követően egy nappal a kurzus előtt érkeztem meg a szigetre, amelynek varázslatos hangulata egyből lenyűgözött. A kurzus kiindulópontja Ponta Delgada volt a sziget déli részén. Itt töltöttük a kurzus két napját az egyik egyházi iskolában (Colégio de São Francisco Xavier). A kurzuson 14-en vettünk részt, kilenc európai országból, vezetőnk és képzőnk egy helyi biológusbiológiatanár volt. Az első napon a kapcsolatépítésen, a környezeti nevelés és az ’outdoor learning’ alapjainak, illetve az országok iskoláinak, oktatási rendszerének megismerésén volt a hangsúly. A kurzus fenntarthatóság és környezeti nevelés témában nem is választhatott volna ideálisabb helyszínt, hiszen a sziget gyakorlatilag önfenntartó. A szigetívet alkotó kilenc sziget teljes energiakészletének 37%-át megújuló energiaforrások adják, ebből legnagyobb részt a geotermikus energia tesz ki (24%), illetve kisebb részét nap-, szél-, és vízenergia. A helyiek újrahasznosítják az esővizet, maguknak termelik a zöldségeket, gyümölcsöket (ananász, eper, banán) az ásványi anyagokban igen gazdag vulkáni talajnak köszönhetően. Itt található Európa legrégebbi és egyben egyetlen teaültetvénye (Gorreana), illetve két nagyobb ananász ültetvény is. A szigeten nagy hangsúlyt
fektetnek a természet-, és környezetvédelemre, amely számos apró részletben jelenik meg, s amely a lakosok életében is fontos szerepet tölt be.

A kurzus többi napján bejártuk a sziget nagy részét annak érdekében, hogy az iskolán kívüli környezeti nevelést több oldalról is megközelíthessük, vagyis terepgyakorlatok formájában ismerkedtünk meg a terület legfontosabb geológiai, biológiai, kulturális és történelmi jellemzőivel. Az egyes napok mindig más és más témákra fókuszáltak, hangsúlyozva a komplexitást és a módszertani
változatosságot. Ehhez kint végezhető feladatokat, játékokat is kipróbáltunk az adott környezethez alkalmazkodva, bár néha az időjárás és a természet közbeszólt. A szigeten és a sziget menti vizekben több aktív és szunnyadó vulkán is található, így a helyiek
mindennapjait ennek köszönhetően (is) a természet törvényei határozzák meg. Első állomásunk a sziget délkeleti részére vezetett a Furnas vulkánhoz és falujába, illetve a Caldeiras das Furnas vidékre, amely tökéletes helyszín lehet egy geológiai és földrajzi tanóra terepi megvalósítására, ahogy mi is tettük. A Caldeira das Furnas terület és a falu az egyik aktív vulkán kalderáiról híres, ahol az egész faluban jellegzetes kénes-vasas szag, illetve ködfelhő terjeng a feltörő fumaroláknak (szén-dioxid, gőz és kéntartalmú vegyületeket tartalmazó feltörések) köszönhetően. Mivel egy működő vulkán területén található a falu, az egyetemről folyamatosan járnak ellenőrizni, hogy nincs-e változás ezek kémiai összetételében vagy hőmérsékletében, ugyanis ez által előre jelezhetnek egy esetleges kitörést. A közelben található a sziget egyik kaldera tava, a Lagoa das Furnas, ami több mint 5000
élőlényfajnak ad otthont (baktériumok, halak és madarak). A Furnas Environmental Interpretation Centre feladata volt az elmúlt fél évszázadban a terület helyreállítása, ugyanis a tavat korábban hulladéklerakóként használták. Itt a helyiek egyik kedvenc ételét kóstoltuk meg ebédre (Cozido das Furnas), mely a vulkáni talajba temetve főtt meg és készült el nagyjából 5-6 óra alatt. A jellegzetes, füstös ételt (olyan íze van, mintha magát a vulkánt kóstolná meg az ember) a helyiek otthonaikban is elkészíthetik. Végezetül a Terra Nostra Garden botanikus kertjébe tettünk látogatást, illetve a sziget legnagyobb geotermikus eredetű termálvizét is kipróbálhattuk, ahova a források vizéből tör fel a meleg víz.

A visszaút során megcsodálhattuk az ’Islet of Vila Franca do Campo‘-t, ami a közelben lévő falutól kb. 1 km-re fekszik a parttól. Ennek az az érdekessége, hogy az ‘islet’ egy egykor létező, mára már a tenger alá süllyedt vulkán krátere. Az egykori vulkán területe ma egy természetvédelmi rezervátum, telis-tele endemikus növényfajokkal, míg a belsejében egy természetes tó található,
amely keskeny csatornával kapcsolódik az óceánhoz. A tavaszi napforduló (03.20.) első felét az óceánon töltöttük a helyi Futurismo szervezet katamaránján. Délelőtt tengerbiológiával foglalkoztunk, az előforduló cetfélékről (24 faj) tanultuk meg a legfontosabb tudnivalókat egy helyi tengerbiológus segítségével. A tanultak egy részét a természetben is megfigyelhettük, utunk során követhettük a palackorrú delfinek (Tursiops truncatus) és a közönséges delfinek (Delphinus delphis) csapatos viselkedését. A terület egyik rezidens bálnafaját, a nagy ámbráscetet (Physeter macrocephalus) sajnos nem sikerült lencsevégre kapnunk, ugyanakkor a környéken többször is jelen volt a kék bálnával (Balaenoptera musculus) együtt. Megtanultuk, hogy a cetféléket folyamatosan monitoringozzák, a szárazföldön található megfigyelő állomásokról adnak információt a hajóknak, hogy épp melyik területen fordulnak elő az állatok. Az óceánon néhány lebegő portugál gályát (Physalia physalis) is megfigyelhettünk, illetve a következő szeles napokban a partra vetődve is.

Délután a sziget nyugati csücske felé vettük az irányt, a ’Sete Cidades’ aktív vulkán, kaldera tavainak területére, ahol a vulkáni tavak keletkezéséről tanultunk egy 4,5 km-es sétának köszönhetően. Innen a ’Ponta da Ferreira’, a sziget legnyugatibb csücske volt a cél, itt található a sziget egyik, óceánba feltörő természetes forrása (61°C), amely az óceán vízzel (17-22°C) keveredve felejthetetlen élményt nyújt apály idején. Ezen kívül, itt is látható az óceánba és a partra kiömlött és megszilárdult láva platform, az ún. fajãs. A nap zárásaként Ponta do Castelo-hoz érkeztünk (Mosteiros faluban) ahol a lemenő nap pont az ’Ilheus dos Mosteiros’ szigetre és a közeli szikláira néz (abráziós torony és kapu). Sokunk szerencséjére és örömére itt tapasztalhattunk meg először egy ritka légköroptikai jelenséget, naplementekor. Tiszta időben a lemenő nap felett egy zöld színű korong látható pár másodpercig, amelynek oka a fénytörés és fényszóródás fizikai alapjaira vezethető vissza.

Az erdők világnapját (03.21.) a Nordeste falu területén töltöttük, amely számos endemikus növény-, és állatfajnak ad otthont. Elsősorban a sziget erdei határozzák meg a tájat, az egyetlen endemikus erdőség a ‘laurissilva’ babérerdő. Megőrzése kulcsfontosságú a sziget egészén, hiszen ezzel a felszín alatti vizek (felszíni folyók hiányában) kiváló minősége is megmarad, illetve a területet jelentősen veszélyeztető földcsuszamlásoktól és áradásoktól is védelmet nyújt. A nehézséget az invazív fajok gyors elterjedése jelenti, így folyamatosan monitoringozzák az endemikus vegetáció jelenlétét, szükség esetén helyreállítási munkálatokat végeznek, faneveldékkel és a lejtőkön a lépcsős kialakítással.

A terület legjellegzetesebb endemikus madara a babérerdőkben megbúvó ún. ’priolo’ (azori süvöltő, Pyrrhula murina), amely a világon csak itt fordul elő néhány foltban a sziget keleti részén. Az eredetileg talált 60-80 egyedből álló populáció mára 1300 körülivé vált a helyi védelemnek és konzervációnak köszönhetően, de számuk így is kevés (évente egyszer raknak 1-3 tojást, amelyekből legtöbbször csak egy fióka éli meg az ivarérett kort és mindössze 4-5 év az élettartamuk). A helyi vezetőnknek köszönhetően nemcsak az itteni erdők endemikus növényvilágáról hanem erről a sérülékeny (VU, 2016) madárfajról is számos ismeretet szereztünk, többek között, hogy a sziget iskolái gyakran szerveznek ide látogatásokat, önkéntes munkákat, hogy a diákok első kézből tapasztalhassák meg a természet csodáit. Lelkes vezetőnktől azt is megtudtuk, hogy ezek a madarak a hűvösebb
hónapokban magvak, hajtások és gyümölcsök helyett a saspáfrány (Pteridium aquilinium) spóráival táplálkoznak. A délután folyamán néhány gyönyörű kilátópontot kerestünk fel (pl. Miradouro da Ponta do Sossego és Miradouro da Ponta da Madrugada) végül eljutottunk a Ribeira dos Caldeiroes nemzeti park lenyűgöző vízeséséhez.

A víz világnapján elsőként a Lagoa do Canario kaldera tóhoz látogattunk el. Itt láthattuk azokat a facsemete neveldéket, amikről az előző napokban tanultunk. Ugyan az időjárás elég szeszélyes volt, de nem bántuk, hiszen az erdő így is gyönyörű arcát mutatta a Boca do Inferno túraútvonal során. Ezt követően a Sete Cidades felé vettük az irányt, eközben meghallgattuk a ‘két tó legendáját’, melyek a sziget másik aktív vulkánjának kaldera tavai közül a legnagyobbak. Délután a tavak menti lagúnákat vettük célpontba, érdekességük, hogy nagy esőzések idején teljesen elmerülnek a fák gyökerei a part menti vizekben, ezzel különleges és időszakos életközösségeket kialakítva. Mivel még több óra volt naplementéig, így a Janela do Inferno (7,5 km) túraútvonal felé vettük az irányt a Lagoa Fogo közelében. Az útvonal első fele és vége hatalmas, élénkzöld legelőkön vezetett át, ahol már néhány nyíló, világoskék színű hortenzia (Hydrangea macrophylla) is keretezte utunkat Utunkat összesen négy ún. aqueduct rendszer keretezte, ezeken vezették le a feltörő vizeket Lagoa tartományba. Itt láthattuk a jellegzetes vörös kéreggel rendelkező mamutfenyőket (Sequoioideae), amelyek nagy valószínűséggel az amerikai kontinensről kerültek erre a területre. Utunk felénél értük el a barlangból lezúduló, erózió által kialakított vízesést, amely számos gőtefajnak (Triturus cristatus) ad otthont. Az itt található növényzet tökéletes példája volt annak, hogy a sziget az amerikai és az európai kontinensek között fekszik, így mindkét oldalról érkezhetnek jövevényfajok.

A szigeten eltöltött egy hét alatt az informális tanulás egyik lehetséges típusával ismerkedtünk meg testközelből amely számos élményt, ismeretet, módszertani ötletet és készségfejlesztési lehetőséget adott a környezeti nevelés és környezetpedagógia terén. A kurzus végén néhány feladatlapot is kaptunk, illetve készítettünk, egybefűzve a szigetről és az itt előforduló biológiai, geológiai, ökológiai, kulturális, történelmi és általános természettudományos ismeretekkel. Ezen kívül számos környezeti nevelés és terepi órák során használható applikációról tanultunk, amelyek elősegíthetik majd a jövőbeni terepgyakorlatok és iskolán kívüli tanítás-tanulás élménnyé varázslását itthon is.

Győrössy Krisztina